...azt szokta volt mondani, hogy a vesztemet érzem, azért vagyok ilyen jókedvű a stresszhelyzetekben. Pedig nem, és bár 4 és fél óra és már fel is kelek, hogy elinduljak a Lurdyba (azért kell ilyen korán, hogy biztosan klappoljon minden technika háttérdolog), hanem mert nagyon király dolgokkal készültünk és minden jel arra mutat, hogy nagyot is fog ütni.

 

Problémák persze adódhatnak, az egész nap qrva bonyolult (pl. nekem a keynote-ban, 4, a hálózatos előadásban 11 virtuális gépem van), és hát először lesz live streaming, meg hiperkirály w7 consumer demó, és hát az az Optimized Desktop anyag, amit minden résztvevő a kezébe kap, se semmi, de már úgy érzem, h megérte az elmúlt 6 hét... 

Kb. másfél órába került, de megérte. 

Kedd éjszaka láttam egy fantasztikusan lendületes gitár/bőgő számot számomra tökismeretlen előadókkal és címmel a Mezzo TV-n. Mivel leírni akkor nem volt erőm, gondoltam memorizálom a neveket és a címet - háát ez nem jött be, szinte semmit nem jegyeztem meg belőle másnapra :), de aztán szívós munkával, komoly agyturkával és a kuglival és a bing-gel nagynehezen összejött - és persze a csövemen is megvan szerencsére:

 

Them there eyes 

(sztem ez a szám egyébként a "There Will Never Be Another You")

Live in Vienne, 2002 - Stochelo Rosenberg - guitar Bireli Lagrene - guitar Dorado Schmitt - guitar Tchavolo Schmitt - guitar Diego Imbert - bass

...van egy kis lélegzetvételnyi szabadidőd a szokásos teendőid helyett? Nem 2 óra, ahogy szokott, hanem kicsit több, amikor egyszerűen félrerakhatod azt, ami amúgy 90%-ban kitölti az életed? Nos, hát:

- megfelelő alibivel beugrasz egy haverhoz (hétköznap este!), és végre leguritasz vele 2 Guiness-t, békésen fikázva pár dolgot az ÉLET-tel kapcsolatban

- végre rászánsz jópár órát arra, hogy befejezd életed második giga-mega lakásfelújításának alapos és részletes eszköz/munkaerő/idő tervét, ami a következő masfél/két hónapban majd nagyon fontos lesz

- a szakikkal közösen megtervezed a lakásriasztó rendszer felújítását, és örülsz, amiért ritka korrekt módon, alig másfél munkanap alatt, pontosan úgy csinálják meg, ahogy kérted, sőt okos ötleteikkel még kényelmesébbe teszik az életed

- egy kellemes péntek délután/este teszel egy - kivételesen nem rohanós - praktiker/obi/baumax/stb. túrát (szigorúan egyedül), hogy az első fázis (majdnem) összes anyagát megvedd illetve főképp megrendeld szállításra - olyan gyönyörű üvegtéglákat szereztem, hogy csuhaj

- egy gyönyörű szombat délelőtt elviszed a laptopot a csajszinak, majd elmész egy régi-régi haveri társaságba ahol ebédelsz és beszélgetsz egy marha jót

- válogatsz az IKEA-ban némi fürdőszoba bútort és tolsz a gyerekkel pár sajtos hotdogot :D

- egy csodaszép vasárnap délelőtt elviszed a keresztfiad meg a saját fiad az Állatkertbe, és ezzel embertelen mennyiségű boldogság hormont szabadítasz fel magadban és főképp bennük

- 3 bicikli számos apró problémáját megoldod

- végre pontot teszel egy Garmin navi és kihangosító kontra HTC Touch HD kontra telefonkonyv és hívások szinkron problémára, ami miatt már két hete sz*psz a kocsiban

- és végre kirúgod a Vistát a spéci Media Center gépedről, és huzamos ideig önfeledten örülsz annak, hogy a Windows  7 RC sokkal korrektebbül viselkedik a nappaliban

 

Ez mondjuk 2 hétköznap délután + egy kétnapos hétvége hézagos programja, jópárszáz kilométerrel és persze némiképp egyszerűsítve. Közben dolgoztam is, de csak kicsit, nagyon-nagyon kicsit, éppencsak annyit, hogy meg ne ártson. Talán-talán pár hónapig kibírnám így is. De mikor lesz az, amikor semmit se akarok csinálni? :)

Szombat este - a családi mozi* előtt - biciklit szereltünk a kisfiammal, akit, mióta a műhelyben pörgök, amikor csak lehet, egyre jobban érdekel a "szerelés", így aztán Ő szereli a saját biciklijét, én meg az enyémet (mostmár tényleg csak a váz maradt, lánckerék, hajtókar, középső áttétel csere is megvolt). Telt-múlt az idő, csavarokat húztunk, láncot olajoztunk, stb., aztán be kellett jönnie előbb, mert ő fürdött először. Mikor én is beértem egy cetli** fogadott a fürdőszobában, ezzel a szöveggel:

 

 

Hát az.

 

A cetlit eltettem, jó lesz adu ásznak, 10 év múlva :D

 

--

* ilyenkor átrendezzük a nappalit, és közösen megnézünk egy filmet

** most h már tud írni, állandóan üzeneteket kapunk Tőle, borítékban, rendesen megcímezve.

...amíg eszemben van: "Az igazi emós halva születik" :D*

 

+ DJ Takony hetí merítésének abszolút első két helyezettje:

1. helyezett: Ferry Corsten feat. Betsie Larkin - Made Of Love

1. helyezett (szintén): KARDINAL OFFISHALL 'NUMBA 1 (Tide is High)' ft KERI HILSON

 

--

*remélem kevesen olvassák közülük a blogomat :)

 

...újra elkezdtem biciklizni. Erről elsősorban a szintén majdnem 8 éves gyermekem tehet, aki sokat kerózgat, sőt 1-2 "túrán" (pl. egy 12 km-esen) is volt már az édesanyjával, és akinek úgy 1 hónapja egy zavaros pillanatomban megígértem, hogy "...Apa is megy Veletek legközelebb". Az ígéret behajtása könyörtelen volt, úgyhogy most hogy kicsi levegőhöz jutottam, azaz kb. egy hete, a 8 éves, általam annó spéci alkatrészekből (akkor még kb. 120-125 kg voltam, a mostani 105-tel szemben) összerakott bringámat előkapartam és elkezdtem fullra szétszedni, hogy megtisztítsam és hogy normális, működő állapotba hozzam. Úgyanis biciklizni nem annyira, de szerelni viszont imádok, kb. 20-22 éve magam rakom össze az összes bringámat (az 10-es éveim végétől elég sok volt, toltam is rendesen akkoriban a bringázást), sőt a családban másokét is (pl. az anyósomnak is csináltam régen egy ma is működőt) és persze javítottam és karban is tartottam ezeket, a lánckiszedőtól kezdve a középső tengely lehúzón keresztül a rancsileszedőig mindenem volt és van is.

 

Szóval, mikorra nagynehezen lepucoltam az utolsó csapágyig mindent a vázról és a villáról, rájöttem, hogy gond lesz. Ami nem volt tök rozsdás, az már szétrohadt vagy takaríthatlan állapotban volt. Úgyhogy ezen a héten törzsvendég voltam Cegléd és Kecskemét különböző biciklisboltjaiban, és végülis, a vázon és a lánckeréken plusz a baloldali hajtókaron kívül mindent újra megvettem, és rájöttem, hogy nem csak az IT rákfenéje a kompatibilitás, azaz a vázam túl régi, plusz az idő az ismereteim felett is elszált kicsit, ergo szétolvastam az agyam a neten, majd úgy szerda magasságában elkezdtem összerakni. Újabb és újabb problémák jöttek, amelyek egy része további vásárlással, más része viszont a fullos, szinte évek óta nem használt remek kis műhelyemben saját ötletekkel megoldódott (persze a műhely takarítása és a pakolás is elvett előzetesen egy fél napot az előző hétvégén :D).

 

A lényeg, hogy szombat reggelre tényleg minden a helyére került, és így délután el is bringáztunk hármasban a szüleimhez, a közeli Csemőbe (12 km), majd 1 óras pihenő után vissza. Teljesen jól megy a gép, imádom, bár a váltók még nem 100%-osak, szerintem itt is van kompatibilitási gond, hiszen ez egy régi 48/38/28-as lánckerék, míg minden más tökúj a meghajtásban. Abszolút nem zavart a biciklizés sem, sőt nagyon jólésett, izomlázam sincs*, egyetlen körülményt leszámítva: egyelőre nem érzem azt a bizonyos testrészemet, amelyen ülünk :D, pedig jó nyerget vettem, igazán. De ez ilyen, már régen megtanultam, pár nap kerózás és OK lesz.

 

De nem én vagyok a híró (mondjuk a gyermekem és az édesanyám nem hitték el egészen eddig, h képes vagyok a kocsin kívül bármi más eszközzel is közlekedni :D), hanem a Benedek. 24 kilóméter az ő korában, egy gyerek biciklivel (lásd alsó kép), imho nagy teljesítmény. És bírta, csak a végén kellett kicsit biztatni, és 16 km/órás átlagot mentünk. Szép. És folytatjuk. Tökjó. És már megvannak a tervek az új alkatrészekre is :)

 

 

 

*ja igen, 14 évig kosaraztam ergo maradt némi lábizmom + ősz óta itthon is eddzek a kisfiammal néhanapján, azaz a kemény izomláz korszak tavaly évvége felé volt :D

Két Informatika Tisztán esemény (Azonosságkezelés + EBS/SBS) között, kicsivel több mint két hete (de már mintha féléve lett volna). Csak ketten, gyönyörű helyen, csodálatos időben, szabadon, 4 teljes napig...

 

Velence fotóalbum

Ma este először torpedóztam (papíron, ceruzával) az áltisk első osztályos kisfiammal.

Sőt mi több, 1-2 - nálam már vagy 25 éve porosodó - trükköt egyúttal át is adtam Neki a végén.

 

Egyébként ma egy csomó kisebb és nagyobb dolgot megcsináltam 2 munkahelyen is, többek között 1 órát küzdöttem a Corel 14-gyel egy adott probléma kapcsán, aztán jöttek az x64-es Visták és a HP driverek, majd sikeresen kitöltöttem egy hosszú és alapos TMG beta survey-t, közben vadul, modulról modulra készülök egy átlagosnál biztosan informatívabb WS08 tanfolyam megtartására, ezenközben úgy tűnik összehoztam egy komolynak tűnő bizniszt magamnak decemberre egy ismerős cégnél, később meglátogattam a szüleimet, segítettem az öcsémnek be- és kihordani az új/régi franciaágyukat, bújócskáztam kicsit a majdnem másfél éves keresztfiammal, és még pár ezer dolog...

 

De a torpedó a csúcs, a többi igazából elhanyagolható - főképp, hogy ez adja az igazi esszenciát a mai naphoz: nem is éltem hiába. Legyetek édesapák és legyetek igazi édesapák. Időnként munkás egy feladat (az édesanyáknak meg aztán főleg), de csoda jó és impulzív érzés.

Hejj, kedden felléptünk, Sugár, IT, Biztonság, végre beszélhettem az ISA-ról 8-10 főnél nagyobb hallgatóságnak, ráadásul két sessionben is, de az egész nap rendben volt nap - kisebb bakikkal, de belefér. Sokat nem ábrandozhatunk, jön a következő, novembert 11., WS08, ugyanott, ugyanúgy, de én pl. már csak 1 sessiont tolok, mert kissé fáradok, ráadásul közben még el kell csúszni Barcelonába is egy hétre :)
 

De zajlik egyébként is, mert mi az a hétvége pl., aztat eszik-e vagy isszák? :) Nyár óta nem tudom.

Múlt szombaton pl. megejtettem az esedékes alaplap/cpu/ram/táp/egyebek cserét az otthoni desktop gépben, már muszáj volt, Gigabyte X48-DS5 + E8500 + 4 GB 800-as Kingston + 16MB-os cache-sel rendelkezo 320-as SATA2-es HDD rendszernek, az MSI NVidia 7600 GT-s kártyám maradt, még mindig ez a legmagasabb indexű az összetevők között az SAT-ban, 5,9, igaz a legalacsonyabb is mostmár 5,6 :D, húz naon, élmény, mindezt mostmár 64 bites Vistával. Minden működik (nekem vhogy nincs olyan kisugárzásom mint egyeseknek :D), a délelőtt elment a hardverrel (imádom), délután sw, estig egyfolytában, és Te jó isten, az x64 gyakorlatig zéró gondot okozott, viszont az Adobe Design CS3-mal és a CorelX4-el többet szívtam, mint minden mással összesen, pedig van még jópár komponens, nem véletlenül tartott vagy 8 órát a gép komplett felállítása - úgy h minden fontos app konfigja vagy le van mentve, vagy szinkronoz vhova, tipikusan központilag a 3 munkahelyi PC-m, a PDA illetve a notebook között, ez már majdnem 1 felhő :D

 

Vasárnap viszont egész nap screencast fabrikálás, reggel 8-tól éjfélig (igaz ebben a Camtasia konvertálás is benne van, ami majdnem 1 GB nyersanyagnál (kb. 170 perc lett a vége, és szinte új anyag az ISA-ról) már nem kevés idő, mondjuk emiatt is jól jött a tuning a gépben), a 2 komplett előadás az összes demóval elkészült. Nemtom észrevettük-e, de mostmár így csináljuk, teljes anyagot adunk az IT-k után 1-2 héttel, előadás plusz demók, ha én kezdő szaki lennék, a 10 ujjam is megnyalnám, hol volt ilyen pl. nekem a 90-es évek közepén??? Mázlisták :)

 

A múlt héten, mindeközben összekalapáltam egy SContoso nevű, rejtélyes célú Shuttle barebone-t, előtte a nagy Contoso-nkat, ami mostmár egyaránt VS2005 / Hyper-V képes lett (mondjuk immár van egy nagyon-nagy testvére a cuccnak, a SUN-tól, egészen jó Intel kompatibilis holmijaik vannak), muszáj volt, mert a DaRT sem mindenható. Azóta meg minden (nemlétező) szabadidőmben a TMG-vel és az IAG SP2-vel foglalatoskodom. Sőt, leszedtem és kipróbáltam az SBS 2008-at. A legdiplomatikusabban úgy fogalmaznék, hogy nem vagyok az SBS vonal lelkes hívője :D, de ez most más, jó (jobb). Az EBS, az SBS nagytesója meg főleg, de az már nem is annyira az, tökúj dolog.

 

Közben ledöglöttem, még múlt pénteken, a szokásos megfázás, láz, köhögés (előadáson, screencastban előnyös) az immunrendszerem kb. egy 6 éves etióp gyerekével vetekszik, de így legalább a Neocitran, ACC200, stb. szerektől,  egyfajta kábulatban pörgök :)

Életemben először igénybe vettem 2 párhuzamosan futó változás (egyéni vállalkozás + magánember, szerencsére a cég ügyei más lapra tartoznak) miatt az Ügyfélkaput. Naon király, minden klappolt. Ma reggel elmentem az előre egyeztetett időpontban a helyi Okmányirodába - és ofkorz semmit nem tudtam elintézni. Beszélni még nem tudok róla, de 1 biztos: maximálisan az elektronikus ügyintézés mellett vagyok, irtsuk ki az összes humán erőforrást a közigazgatásból.

 

Kapcsoljuk össze a rendszereket, vezessük be kötelezően a PKI-t minden szinten, adjon az állam mindenkinek alanyi jogon, születéskor e-mailt, digitális aláírást, ingyen jogtárat és egyebeket, qrva nagy és redundáns adattárházakban és szerverhotelekben (pl. a mostani hivatali helyiségekben :D) nagy zsák pénzért dolgozzanak profi szakemberek azért, h rendben legyen minden (lehet szólni nekem is, ha kell :D). Szarok Orwellre, és minden más problémára, térden állva megadom minden adatomat, csak MŰKÖDJÖN - kerül amibe kerül.

 

Hosszabb távon biztosan olcsóbb, mint ez a félkegyelmű banda, ráadásul a számítógép nem próbál okoskodni, nincs önérzete (és legalább változatosak hibaüzenetek :D) és komolyan mondom egy qrva tranzisztornak magasabb IQ-ja van, mint ezeknek a frusztrált droidoknak.

 

Mindez a Taken c. filmből van (a poszterek/képek gagyik az oldalon), Liam Neeson-nal. Kötelező, ha szereted az igazán jó akciófilmeket. Most néztem meg harmadszor. NAGYON ott van.

Végre újra jó a kávéfőzőnk. A spéci gumigyűrű beszerzése kissé bonyolult volt, jó eséllyel a Marsról követ egyszerűbb importálni, de hála Zozónak, kb. 1 hét alatt végülis megoldódott a probléma. Sztem kis magyarázattal tartozom e szösszenethez: csak akik nagyon közelről ismernek azok tudják, h mekkora kávé- és kávéfőző gép b*zi vagyok. És a héten nélkülöztem a szokásosat, reggel és este. Napközben még csak-csak rendben voltam, mivel az egyik munkahelyemen az otthoni cucc nagyobb tesóját kerülgetem nap mint nap, de azért nehéz hét volt... :)

Szikramaró...

És most (mindjárt és majdnem) két hét Drage...

Ez a f*szi igazan tud vmit:

- fragile 

- it's probably me

- rise and fall

- russians

- desert rose

...

 

 

Ma (tegnap) ket bulin is voltam, deltol 6-ig, majd 6-tol 10-ig,  igy megy ez az evvegen, a fene egye + :)

 

Bar a live-os horoszkopom (huhh, le mertem irni :D) reggel azt tanacsolta egy sorban, de megis meglepo bolcsessegel, h vigyazzak a nagyfoku belso egesemmel, ha lehet akkor ne transzformaljam 120%-ban a bent 1000-el porgo sikerorientalt enemet, ez nem teljesen sikerult. Dolt a hujeseg, de naon, nem birom a hallgatast, mindenki figyeljen ide, ergo ide-oda mondok mindent, ami egyreszt igencsak bejon (ez a nagyobb halmaz), masreszt nem (un. "ripacs" effektus, hehe :D), harmadreszt: sok. Egy biztos: a kozepesen szuk patriamban feszt bizonyitani kene, depedigminek? Nincs ertelme, mas, de naon mas vilag ez. Nyilvan nem fogok lelki valsagba esni, hehe, az arcom mint 1 pokoli torony, le- es kidumalok mindenkit, ennel lenyegesen erosebbek az alapok, az elso 36 evemben pokoli vastag, multiplatformos tuzfalkombinatot epitettem ki, szinte minden lepereg (na persze Móricka :D), mert vagyok, aki vagyok, tudom, amit tudok, teszem, amit teszek, de neha sz*rul esik h nem ismernek emberek, nem tudjak ki vagyok, hol a helyem, mi vagyok es mennyire - pedig itt is vagyok. De a torekves, golyaperspektiva, a qrva egó, es a selfPR hiánya soxor mast mutat mint amit kellene. De naon mast mint ami lennek, hejjjj.

 

Imho az emberek 5%-a sikeres igazan, vannak akik sikerre vannak itelve, es vannak akik megdolgoznak kemenyen ezert. De hogy egyik csoport sem hagyja abba sosem, az tuti. Nincsenek bolcs es hallgatag es sikeres oregek. Ahogy vakmero es nyugdijas pilotak sem.

 

“Mindig az az erosebb, aki nem tombol, hanem mosolyog.” - Rohogok. Jelentektelen. Utolag.

 

Ez meg nem, kb. 5 eve hallgatom, ujra es ujra (elsosorban nem a temaja miatt):
Puff Daddy Feat Sting - I'll Be Missing You ( Live )

Megvolt a negyedik is, tegnap délutántól ma hajnalig. 24-en voltunk, ami rekord, és fél nappal a vége után arra jöttem rá, hogy olyan ez az eksön, mint a jó bor: ahogy telik az idő úgy érik egyre jobbá és jobbá...

 

 

...vagyok már az ideje, ami annyit jelent, hogy az asztalom alatt fentergek, merthogy nem kicsit frappáns :)

 

Gondolnánk h az első képen lévő objektum egy óra? Pedig de, méghozzá a fertődi Esterházy kastélyból, az angyal ujja a mutató, a római számok az órát, az arab számok a percet jelölik...

 

 

A második kép nem ilyen trükkös. Szombat délután eszméltem rá, hogy 2 monitor már kevés :) 

(a középső normális esetben ugyanolyan mint a balszélső, csak most éppen javítás alatt van, ideiglenesen van helyette egy 17-es Acer)